Lehetünk-e néhanapján egyedül egy kapcsolatban? Nem is arra gondolok, hogy magányosnak érezzük magunkat, hisz az egy teljesen más érzés, amikor nem érezzük sajátunknak a kapcsolatot vagy már nem is akarjuk igazán. Az egyedüllét az egyfajta elvonulás. Elvonulás a világtól, az elvárásoktól, a kötelezettségektől. Manapság, amikor minden a rohanásról, a feszültségről és a bárhol és bármikor elérésről szól, néha szükség van arra, hogy az ember megpihenjen, megálljon.
Nem a másikat utasítjuk el ezzel, nem akarjuk végleg elhagyni, csak egy kicsit szeretnénk csak magunkkal, a gondolatainkkal foglalkozni. A férfi nem úgy működik, mint a nő, hogy szereti a problémáit, dolgait kitárgyalni, segítséget kérni és tanácsokat, mi inkább elmélyülünk és megoldjuk magunk, de ehhez néha az kell, hogy kapjunk egy kis szabadságot.
Bármilyen furcsa is, az ilyen elvonulásokkal szorosabbá fűzhetjük a kapcsolatunkat is, hisz feltöltődünk, tisztába jövünk vele mit akarunk és mi a fontos nekünk. A problémák megoldásához is kell néha a csend és elmélyedés. Nem jobb egy olyan embert magunk mellett tudni aki kiegyensúlyozott? Képzeljük el hölgyeim, hogy a férfi aki mellettük van sosem engedheti ki a gőzt, sosem pihenhet meg a saját magányában és csak gyűlik a feszültség. Vajon kin tölti ki a mérgét akaratlanul. Igen, sajnos azon, aki a legközelebb áll hozzá. Tényleg rossz az, ha valaki vágyik egy kis különlétre? Nem hetekről van szó, csak talán egy napról vagy egy délutánról, amikor is nincs rajtunk teher, nem kell megfelelni senkinek, nem kell arra gondolni, hogy vajon a másik mit szólna ehhez, vagy vajon örülne, ha látná? Mert lássuk be, a párunk elnézhet nekünk sok mindent, de senki nem szeret csalódást okozni és mi férfiak néha tudunk olyat csinálni, amit a nők nem tartanak megfelelőnek...valljuk meg teljes joggal, de mégis ha egyedül vagy, akkor nincs ki előtt szégyenkezned.
Az egész egyedüllét, nem arról szól, hogy ki akarunk szabadulni a kapcsolatból, hisz nekünk is szükségünk van rá, ugyanúgy megvannak az érzelmi igényeink, mint a szeretet, a gondoskodás vagy az odafigyelés vágya, vagy a megértés és megerősítés, amit a párunk adhat meg, egyszóval a támaszra való igény, ami a hátteret biztosíthatja az életben. Egyszerűen csak egy kis szabadságot kérünk néha a kapcsolaton belül, egy rövid időre, amikor lehetünk önzőek és csak magunkra figyelhetünk, lelkiismeret furdalás nélkül.
Utolsó kommentek