Ha két ember elkezd egymáshoz kötődni, kapcsolatukban kialakul egy védelmi mechanizmus a "betolakodókkal" szemben. Ez a fajta szerelemféltés egyszerre jele annak, hogy a kapcsolat támadható.
A féltékenység és a féltés nem egy kategória, a féltékenység éppen ezért nem normális viselkedés, hacsak egy harmadik fél nem veszélyezteti a kapcsolatot. A pszichológusok meglehetősen egységesen vallják, hogy a féltékenység gyökere két okra vezethető vissza: a kisajátításra és a kisebbértékűségi komplexusra. A kisajátítás esetében a partnerre vonatkozó birtoklási vágyról van szó, azaz úgy kezeli a személy a párját, mintha annak teste és lelke az ő tulajdona lenne. A kisebbértékűség esetén a személy alacsony önértékelése áll a féltékenység mögött, azaz bizonytalan önmagában és nem tudatos szinten egy gyermekies függőséget alakított ki párjával.
A férfi, ha lecövekel egy nő mellett, nevezzük ezt házasságnak, és közös gyermeket akar nevelni vele, többszörös kockázatnak teszi ki magát. Egyrészt lemond az elkötelezetlen szexszel járó lehetséges sok utód előnyéről. Amikor evolúciósan gondolkodunk, természetesen félre kell tennünk a morális megközelítést, amely ugyancsak evolúciósan kifejlődött társadalmi intézmény, s célja a "csalás" kivédése. Csalás alatt az evolucionisták az egyoldalú előnyszerzést gondolják. Csalás, megcsalás egymáshoz közelebb álló fogalmak, mintsem elsőre gondolnánk. A férfi egyik nagy kockázata ugyanis, hogy felesége megcsalja, mástól esik teherbe, és a férfi más génjeinek elterjesztéséért fog keményen munkálkodni. Azt gondolnánk, kivételes dolog ez. Nos a vizsgálatok alapján úgy becsülik, hogy a családban nevelt, édes gyermeknek tekintett utódok 20-30%-a valójában idegen férfitől származik, csak ezt az "apák" nem tudják. Ezért is alakult ki az a szokás, hogy az újszülöttben mindenki az apa vonásait kezdi keresni. A megcsalás a nő részéről csaló stratégia (ide kattintva olvashatsz róla), melynek célja az, hogy egy jó génanyagú férfitől, a szeretőtől essen teherbe, de egy arra alkalmas férfival neveltesse fel gyermekét.
A két nem teljesen eltérő okokból féltékeny. A férfiak géneikben hordozzák azt, hogy minél több utódot nemzzenek, a nők viszont saját utódaik apja felé kizárólagosságot követelnek.
Mire féltékeny a férfi?
A férfiak az evolúciós pszichológia szerint az érzelmi hűtlenséggel ellentétben inkább a szexuális hűtlenségre érzékenyebbek, mivel előfordulhat, hogy erőforrásaikat mások génjeinek fennmaradására, más férfiak utódjainak felnevelésére áldozzák fel. A nő félrelépése apaságukat teszi kérdésessé, így kárba vész a párválasztásba feccölt energia, idő, és minden, ami a nő meghódításához kellett. A férfi szexuálisan birtokolni akarja a nőt, agresszíven támadja esetleg a riválisokat, akik el akarják venni tőle a szaporodás lehetőségét. A csúnya, vagy önmagukkal elégedetlen, önmagukban bizonytalan férfiak általában hajlamosabbak a féltékenységre. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy a kevésbé vonzó és kevésbé domináns hímek valószínűbben szorulnak ki a szaporodásból, több a riválisuk, és több a félni valójuk, hogy akad majd náluk jobb.
Mire féltékeny a nő?
A nők "haszonélvezeti" jogukat érzik veszélyeztetve, akár egy baráti kapcsolattal szemben is, a férfi ereje, ideje, és a párválasztásba fektetett energiát illetően, “erőforrásait” más nőhöz viszi el, amivel viszont a nő génjeinek fennmaradását fenyegeti. A közös gyermek vállalással természetesen a nő is kockáztat, mégpedig azt, hogy a férfi idővel elhagyja.
A férfiak olyan partner iránt éreznek féltékenységet, aki lefeküdt valaki mással. A nők pedig a másra fordított időt és figyelmet féltik. Érdekes megfigyelni, hogy majd minden társadalomban a férfiak szexuális hűtlenségét lazábban ítélik meg, mint a nőét. Ez nem csupán a férfiuralom miatt van, hanem mert mások a kockázatok. A nő azzal még nem feltétlen veszíti el partnerét, ha az szexuálisan félrelép. Az igazi veszély akkor áll elő, ha a férfi érzelmileg köteleződik el egy másik nő iránt. A férfi tipikus kérdése megcsalatás esetén: "és lefeküdtél vele?". A nő tipikus kérdése: "és szereted?". Ha egy férfiról kiderül, hogy félrelépett, a nő még lát reményt, ha a férfi azt állítja, csak érzelem nélküli kapcsolat volt. Ha viszont egy nő idegen férfival feküdt le, azt a férfi "megbecstelenítésnek" "bemocskolódásnak" éli meg, és gyakran már nincs visszaút.
„Imád, de kétell, lám, gyanakszik, mégis hőn szeret” (Othello)
Utolsó kommentek